Kritika az elméleti fizika tévedéseit fel nem ismerők, összefüggésrendszerét tévesen magyarázók részére. Einstein alkalmazott egyoldalú viszonyításrendszere alapvető igazságokat hagy figyelmen kívül. Márpedig a csak egyoldalú létezés rendszeroldal elvi okokból nem állja meg a helyét. Kutató munkám során sikerült feltárnom ezeket a hiányosságokat. A legfőbb bajnak tartom, hogy tudósaink érthető, de el nem fogadható mentális okokból figyelmeztető felismerésem ellenére elzárkóznak az ismeretalap újragondolásától. A megoldás kulcsa, hogy egyszeres fizikai létezésünk sem nélkülözheti a viszonyításrendszert. Kezünkben az abszolút viszonyításrendszer megoldás minden eleme, de Einstein nimbusza kizár minden személyes reputációt érintő kritikát. Neki kellett volna észrevennie, hogy Newton állapotváltozás törvénye az egyszeres térfogatkitöltésre, mozgásállapot változásra vonatkozóan is érvényes. Továbbá trigonometriai számítás okból kizárt a szuperszimmetria megvalósulás mindenkor ugyanabban a létezés időpontban, változás állapotban. Kutató munkám során jutottam arra a felismerésre, hogy bármi egyszeri keletkezés elmélettel szemben létezik alternatív megoldás létezésünk magyarázatára. Ami minden időpillanatban, a lokális véges helyeken határ- és kiterjeszkedés kezdő állapotban van. Az Éter létezik. Ám ez nem ugyanaz a tartalom, mint amelyet Einstein és követői elvetettek. Minden tévedésünk forrása a tudatunk alkotta összegzett, aszimmetrikus okokból időben állandóan változó halmazkép csodálata.
Max Plancknak igaza volt, amikor nem tudott megbékélni az általánosan elfogadott kvantumfizikával. Ami végeredményét tekintve nem az általa keresett végső legkisebb kiterjedésű, tovább nem osztható részecske volt. Így, utólag megállapítva a valós végeredmény sem egy newtoni mechanikai részecske, hanem egy abszolút folyadékként viselkedő, egyszeres létezésünk térfogatát a lokális térfogat külső határ helyeken kiterjesztő entitás lett. Mivel létezésünk egyszeres létezés rendszer (Relativitás rendszerben adott időpontokban egyaránt figyelembe veendő létező- és nem létező rendszeroldallal) ezért a minden mindennel valamiként összefügg, mint összefüggésrendszer.
Az elméleti fizikusok nem merik bevallani Einstein rövidlátó tévedését, amely az alábbiakból fakad. Einstein megfeledkezik arról, hogy az egyszeres világ valamennyi lokális történését egyetlen adott T időponthoz kötve mutassa be. Így egészen más az ő relativitás története, mint a valós, abszolút relativitás történet. Pontosan ő követi el azt a hibát, amire éppen ő hívja fel a figyelmet a „Hogyan látom a világot?” című önéletrajzi könyve Mi a relativitáselmélet című szakaszban a következő képpen.
„A fizikában különféle elméleteket különböztethetünk meg. Közülük a legtöbb konstruktívelmélet. Ezek arra törekszenek, hogy egy relatíve egyszerűen megalapozott formalizmusból összetettebb jelenségek képét alkossák meg. Amikor azt mondják, hogy sikerült a természeti jelenségek egy csoportját megmagyarázni, az alatt mindig azt értik, hogy olyan konstruktív elméletet alkottak meg, amely a szóban forgójelenségeket felöleli.”
A tudósok mégis megdönthetetlen igazságként ragaszkodnak Einstein tapasztalati rendszeroldal elméletéhez, az arra épülő későbbi teljes fejlődés trendhez. A végén a sötét anyag kereséséhez. A természetben minden lokális esemény ugyanazon abszolút T időpillanatban történik. A lokális kölcsönhatások adatokat moduláló hatása csak a távolságtól függő idő terjedelem során bekövetkező lokális kölcsönható modulációk után jut el egyik helyről a másikra. Ebből fakad az a gyakorlatban elkövetett tévedés például az elemi részecske kutatásban, hogy eleve természetfolyamat ellenes modulált elektromágneses környezetben hajtanak végre objektív eredményt kereső gyorsítós kísérletet. Erre fel is hívtam a CERN-ben dolgozók, köztük a magyar résztvevők figyelmét. Gondolom, hallgatásukért cserében kaphatta meg a KFKI azt a nagy teljesítményű számítógépet. Továbbá akár tetszik, akár nem, a svéd Nobel-Bizottság az általam feltárt, létezésünk megoldását tartalmazó elméleti munkám figyelembe vételével zárhatta le az Einstein tévedése jegyét magán viselő ősrobbanás elmélet korszakát a Roger Penrose-nak adományozott fizikai Nobel-díjjal. Továbbá lett magyar kedvezményezettje a 2024. évi fizikai Nobel-díjnak. Az alábbi megállapításaim igazolják állításaimat.
Semminek kellene lenni, vagy nem lenni
A tudatunkban felvetett „semmi” fogalom jelentés tartalma figyelmen kívül hagy bármi relatív rendszert. Ez okozta, ez okozza a megértés zavart. Értelemszerűen a nem létező oldal a relatív rendszerben a létező rendszeroldal valóban határok nélküli kimeríthetetlen oldala. Ami által végtelen a minden időpillanatban meglévő létezés rendszeroldal kiterjeszthetősége is. És ez így van folyamatosan egy határ- és kezdet állapotban. Közben térfogatában kiterjeszkedve. Mert a rendszeroldalban meglévő, megjelenő, beépülő bármi közeg, állapot, lokális adat tartalom meg nem semmisülhet. A relatív rendszer kényszer miatt nem létezett teremtés pillanat. Mert minden pillanat önmagában a teremtés kényszerhelyzet megmaradó okozattal. Ezért nem lehetett ősrobbanás. Ezért nem lehetnek ciklikus, párhuzamos, százdimenziós stb. univerzumok.
Az igaz paradoxon
Az abszolút mozgás és egyszeres kitöltés állapotban létező kozmosz bármely lokális határ- és kiterjesztés helyzete - egyidejűleg akár valamennyi - a kozmosz középpontjában lehet (van). Abból következően, hogy az abszolút külső határállapotok is ugyanott vannak (lehetnek). Hibahatár "mindössze" +/-1 lokális kiterjesztés térfogat (neutrínó) kiterjedés bármely irányban. A rendszer nem összesíti lokális abszolút adatait egy másodlagos halmaz képben! Az csak tudatunkban áll össze a többszáz milliárd autonóm sejtünk képalkotó kölcsönhatásában. Ezen ok miatt összegezhet tudatunk az "Univerzumban", tetszése szerint látva abban „objektum” entitásokat. A lokális kiterjesztés határoló helyzetek egyben a halmaz teljesség külső rövidke határ szakaszai minden irányból és mindig ugyanabban az időpillanatokban! A megoldás kulcsa a relativitás rendszer helyes figyelembevétele a mindenkori véges teljesség összetett mozgásrendszeréből levezetve! Nem pedig az Einstein-féle halmaz lokális relatív változások (egyébként objektív) igazolt (érzékelt konstruktív!) látszata. Továbbá Newton egyetemes érvényű állapotváltozás törvénye a létezés rendszeroldal bárminemű egyszeres kitöltésére is érvényesen. Kijelenthetjük azt is a jelenlegi kvantumfizika szemléletünk értelmében, hogy a létezés S-mátrix halmaza egyetlen kvantum mennyiség minden időpontban (változás állapotban). Mivel egyetlen abszolút összefüggés kölcsönható (bootstrap) rendszer.
Mint az eddigiekből is következik, több fogalmunk rendszerbeli helye és jelentésbeli tartalma megkérdőjelezett. Rendszerismeretünk fejen áll több lényeges kérdésben. Egyetlen kozmoszról kell beszélnünk, nem világegyetemekről, mert a rendszer oszthatatlanul egy és állandó jelenség, egyetlen inerciarendszer. A mozgásvektor állomány vektorfolyam szakasz értékek kifejezhetetlen érték tartományokban vannak, amit elrejt előlünk a lokális kölcsönhatás transzformációk terjedése az úgynevezett elektromágneses sugárzás jelenségben. Az egyes lokális kölcsönhatás események között oly rövid az egyes mozgás vektorszakasz hossz, hogy technikailag nem létezik, soha nem is lesz rá megoldás megmérni a tényleges vektor értékeket. Csak következtetni tudunk azokra a rejtett értékekre a kozmosz mindenkor létező véges térfogatán belüli összetett mozgásrendszerek létezéséről a mindenkori lét viszonyítás rendszerben. Mert, hogy ha nem említettem volna, az abszolút mozgásértékek létezése az alapvető bizonyíték arra, hogy a kozmosz specifikus halmaza is minden időpillanatban véges kiterjedésű. A rendszerben nincs helye a végtelen fogalomnak.
Világossá vált, hogy a lét folyamat rendszerben nincs egyetlen úgynevezett fizikai állandó sem. Ennek legfőbb bizonyítéka a folyamatos állapot változás kényszer. Ha valami, akkor ez az egyetlen állandó benne. Természetesen ez nem zárja ki, hogy a tudósok és technológusok használjanak ilyen tapasztalati állandókat alkalmazott jellegű feladataik megoldásához.
Kiderült elméleti tudásunk néhány alkalmazás tévesztése, amelyek mértéküknél fogva kicsik, de a megértést korlátozó hatásukban végzetesen nagyobbak:
1./ A relativitást minden időpillanatban a mindenkori teljesség halmazából kell levezetni, értelmezni, alkalmazni.
2./ A tapasztalt mozgás jelentősége az 1. pontban rögzített prioritás értelmében lokális abszolút véges értékekkel realizálja a halmaz belső érték adatokat. Ezáltal megvalósul a halmaz külső határ lokális helyzetek kijelölése is. A rendszernek nincs tudata. Ez a tény emeli prior szintre a dolgozatomban lefektetett igaz paradoxon jelentőségét.
3./ Egyszeres véges számú tagból, bármi alapentitásból álló létezés halmazunk külső határán (az abszolút rendszer belső lokális véges határai helyzeteiben) kiterjeszthető további halmaz entitás tagokkal.
4./ Az adott idő pillanatban (változás állapotban) a létezés rendszeroldal matematikai adekvát értéke = 1. A rendszerben lévő bármely entitás valóság értéke ugyancsak = 1. Ennyi az értékük még a lokális kijelöléssel rendszerbe kerülő kiterjesztés entitásoknak is, amelyek a lokális kölcsönhatáskor aktualizálódnak az érzékelés, a tudatlan rendszer számára. Hiszen – Newton állapot változás törvénye értelmében – bármi állapot adat kölcsönhatás nélkül nem írható felül.
5./ A lokális kiterjesztés entitások térfogat méret eltérései – túl az alapjában eltérő mozgás vektor szakasz érték adatokon – trigonometriai objektív különbségek miatt sem lennének képes fenntartani egy, a tapasztalt összetett szerkezet nélküli halmaz (létezés) rendszert.