Kritika az elméleti fizika tévedéseit fel nem ismerők, összefüggésrendszerét tévesen magyarázók részére. Einstein alkalmazott egyoldalú viszonyításrendszere alapvető igazságokat hagy figyelmen kívül. Márpedig a csak egyoldalú létezés rendszeroldal elvi okokból nem állja meg a helyét. Kutató munkám során sikerült feltárnom ezeket a hiányosságokat. A legfőbb bajnak tartom, hogy tudósaink érthető, de el nem fogadható mentális okokból figyelmeztető felismerésem ellenére elzárkóznak az ismeretalap újragondolásától. A megoldás kulcsa, hogy egyszeres fizikai létezésünk sem nélkülözheti a viszonyításrendszert. Kezünkben az abszolút viszonyításrendszer megoldás minden eleme, de Einstein nimbusza kizár minden személyes reputációt érintő kritikát. Neki kellett volna észrevennie, hogy Newton állapotváltozás törvénye az egyszeres térfogatkitöltésre, mozgásállapot változásra vonatkozóan is érvényes. Továbbá trigonometriai számítás okból kizárt a szuperszimmetria megvalósulás mindenkor ugyanabban a létezés időpontban, változás állapotban. Kutató munkám során jutottam arra a felismerésre, hogy bármi egyszeri keletkezés elmélettel szemben létezik alternatív megoldás létezésünk magyarázatára. Ami minden időpillanatban, a lokális véges helyeken határ- és kiterjeszkedés kezdő állapotban van. Az Éter létezik. Ám ez nem ugyanaz a tartalom, mint amelyet Einstein és követői elvetettek. Minden tévedésünk forrása a tudatunk alkotta összegzett, aszimmetrikus okokból időben állandóan változó halmazkép csodálata.
Max Plancknak igaza volt, amikor nem tudott megbékélni az általánosan elfogadott kvantumfizikával. Ami végeredményét tekintve nem az általa keresett végső legkisebb kiterjedésű, tovább nem osztható részecske volt. Így, utólag megállapítva a valós végeredmény sem egy newtoni mechanikai részecske, hanem egy abszolút folyadékként viselkedő, egyszeres létezésünk térfogatát a lokális térfogat külső határ helyeken kiterjesztő entitás lett. Mivel létezésünk egyszeres létezés rendszer (Relativitás rendszerben adott időpontokban egyaránt figyelembe veendő létező- és nem létező rendszeroldallal) ezért a minden mindennel valamiként összefügg, mint összefüggésrendszer.
Az elméleti fizikusok nem merik bevallani Einstein rövidlátó tévedését, amely az alábbiakból fakad. Einstein megfeledkezik arról, hogy az egyszeres világ valamennyi lokális történését egyetlen adott T időponthoz kötve mutassa be. Így egészen más az ő relativitás története, mint a valós, abszolút relativitás történet. Pontosan ő követi el azt a hibát, amire éppen ő hívja fel a figyelmet a „Hogyan látom a világot?” című önéletrajzi könyve Mi a relativitáselmélet című szakaszban a következő képpen.
„A fizikában különféle elméleteket különböztethetünk meg. Közülük a legtöbb konstruktívelmélet. Ezek arra törekszenek, hogy egy relatíve egyszerűen megalapozott formalizmusból összetettebb jelenségek képét alkossák meg. Amikor azt mondják, hogy sikerült a természeti jelenségek egy csoportját megmagyarázni, az alatt mindig azt értik, hogy olyan konstruktív elméletet alkottak meg, amely a szóban forgójelenségeket felöleli.”
A tudósok mégis megdönthetetlen igazságként ragaszkodnak Einstein tapasztalati rendszeroldal elméletéhez, az arra épülő későbbi teljes fejlődés trendhez. A végén a sötét anyag kereséséhez. A természetben minden lokális esemény ugyanazon abszolút T időpillanatban történik. A lokális kölcsönhatások adatokat moduláló hatása csak a távolságtól függő idő terjedelem során bekövetkező lokális kölcsönható modulációk után jut el egyik helyről a másikra. Ebből fakad az a gyakorlatban elkövetett tévedés például az elemi részecske kutatásban, hogy eleve természetfolyamat ellenes modulált elektromágneses környezetben hajtanak végre objektív eredményt kereső gyorsítós kísérletet. Erre fel is hívtam a CERN-ben dolgozók, köztük a magyar résztvevők figyelmét. Gondolom, hallgatásukért cserében kaphatta meg a KFKI azt a nagy teljesítményű számítógépet. Továbbá akár tetszik, akár nem, a svéd Nobel-Bizottság az általam feltárt, létezésünk megoldását tartalmazó elméleti munkám figyelembe vételével zárhatta le az Einstein tévedése jegyét magán viselő ősrobbanás elmélet korszakát a Roger Penrose-nak adományozott fizikai Nobel-díjjal. Továbbá lett magyar kedvezményezettje a 2024. évi fizikai Nobel-díjnak. Az alábbi megállapításaim igazolják állításaimat.
Semminek kellene lenni, vagy nem lenni
A tudatunkban felvetett „semmi” fogalom jelentés tartalma figyelmen kívül hagy bármi relatív rendszert. Ez okozta, ez okozza a megértés zavart. Értelemszerűen a nem létező oldal a relatív rendszerben a létező rendszeroldal valóban határok nélküli kimeríthetetlen oldala. Ami által végtelen a minden időpillanatban meglévő létezés rendszeroldal kiterjeszthetősége is. És ez így van folyamatosan egy határ- és kezdet állapotban. Közben térfogatában kiterjeszkedve. Mert a rendszeroldalban meglévő, megjelenő, beépülő bármi közeg, állapot, lokális adat tartalom meg nem semmisülhet. A relatív rendszer kényszer miatt nem létezett teremtés pillanat. Mert minden pillanat önmagában a teremtés kényszerhelyzet megmaradó okozattal. Ezért nem lehetett ősrobbanás. Ezért nem lehetnek ciklikus, párhuzamos, százdimenziós stb. univerzumok.
Az igaz paradoxon
Az abszolút mozgás és egyszeres kitöltés állapotban létező kozmosz bármely lokális határ- és kiterjesztés helyzete - egyidejűleg akár valamennyi - a kozmosz középpontjában lehet (van). Abból következően, hogy az abszolút külső határállapotok is ugyanott vannak (lehetnek). Hibahatár "mindössze" +/-1 lokális kiterjesztés térfogat (neutrínó) kiterjedés bármely irányban. A rendszer nem összesíti lokális abszolút adatait egy másodlagos halmaz képben! Az csak tudatunkban áll össze a többszáz milliárd autonóm sejtünk képalkotó kölcsönhatásában. Ezen ok miatt összegezhet tudatunk az "Univerzumban", tetszése szerint látva abban „objektum” entitásokat. A lokális kiterjesztés határoló helyzetek egyben a halmaz teljesség külső rövidke határ szakaszai minden irányból és mindig ugyanabban az időpillanatokban! A megoldás kulcsa a relativitás rendszer helyes figyelembevétele a mindenkori véges teljesség összetett mozgásrendszeréből levezetve! Nem pedig az Einstein-féle halmaz lokális relatív változások (egyébként objektív) igazolt (érzékelt konstruktív!) látszata. Továbbá Newton egyetemes érvényű állapotváltozás törvénye a létezés rendszeroldal bárminemű egyszeres kitöltésére is érvényesen. Kijelenthetjük azt is a jelenlegi kvantumfizika szemléletünk értelmében, hogy a létezés S-mátrix halmaza egyetlen kvantum mennyiség minden időpontban (változás állapotban). Mivel egyetlen abszolút összefüggés kölcsönható (bootstrap) rendszer.
Mint az eddigiekből is következik, több fogalmunk rendszerbeli helye és jelentésbeli tartalma megkérdőjelezett. Rendszerismeretünk fejen áll több lényeges kérdésben. Egyetlen kozmoszról kell beszélnünk, nem világegyetemekről, mert a rendszer oszthatatlanul egy és állandó jelenség, egyetlen inerciarendszer. A mozgásvektor állomány vektorfolyam szakasz értékek kifejezhetetlen érték tartományokban vannak, amit elrejt előlünk a lokális kölcsönhatás transzformációk terjedése az úgynevezett elektromágneses sugárzás jelenségben. Az egyes lokális kölcsönhatás események között oly rövid az egyes mozgás vektorszakasz hossz, hogy technikailag nem létezik, soha nem is lesz rá megoldás megmérni a tényleges vektor értékeket. Csak következtetni tudunk azokra a rejtett értékekre a kozmosz mindenkor létező véges térfogatán belüli összetett mozgásrendszerek létezéséről a mindenkori lét viszonyítás rendszerben. Mert, hogy ha nem említettem volna, az abszolút mozgásértékek létezése az alapvető bizonyíték arra, hogy a kozmosz specifikus halmaza is minden időpillanatban véges kiterjedésű. A rendszerben nincs helye a végtelen fogalomnak.
Világossá vált, hogy a lét folyamat rendszerben nincs egyetlen úgynevezett fizikai állandó sem. Ennek legfőbb bizonyítéka a folyamatos állapot változás kényszer. Ha valami, akkor ez az egyetlen állandó benne. Természetesen ez nem zárja ki, hogy a tudósok és technológusok használjanak ilyen tapasztalati állandókat alkalmazott jellegű feladataik megoldásához.
Kiderült elméleti tudásunk néhány alkalmazás tévesztése, amelyek mértéküknél fogva kicsik, de a megértést korlátozó hatásukban végzetesen nagyobbak:
1./ A relativitást minden időpillanatban a mindenkori teljesség halmazából kell levezetni, értelmezni, alkalmazni.
2./ A tapasztalt mozgás jelentősége az 1. pontban rögzített prioritás értelmében lokális abszolút véges értékekkel realizálja a halmaz belső érték adatokat. Ezáltal megvalósul a halmaz külső határ lokális helyzetek kijelölése is. A rendszernek nincs tudata. Ez a tény emeli prior szintre a dolgozatomban lefektetett igaz paradoxon jelentőségét.
3./ Egyszeres véges számú tagból, bármi alapentitásból álló létezés halmazunk külső határán (az abszolút rendszer belső lokális véges határai helyzeteiben) kiterjeszthető további halmaz entitás tagokkal.
4./ Az adott idő pillanatban (változás állapotban) a létezés rendszeroldal matematikai adekvát értéke = 1. A rendszerben lévő bármely entitás valóság értéke ugyancsak = 1. Ennyi az értékük még a lokális kijelöléssel rendszerbe kerülő kiterjesztés entitásoknak is, amelyek a lokális kölcsönhatáskor aktualizálódnak az érzékelés, a tudatlan rendszer számára. Hiszen – Newton állapot változás törvénye értelmében – bármi állapot adat kölcsönhatás nélkül nem írható felül.
5./ A lokális kiterjesztés entitások térfogat méret eltérései – túl az alapjában eltérő mozgás vektor szakasz érték adatokon – trigonometriai objektív különbségek miatt sem lennének képes fenntartani egy, a tapasztalt összetett szerkezet nélküli halmaz (létezés) rendszert.
So far and no further in physics. Separation of theoretical and applied Physics.
By: Vörös Imre Flórián
The search for a solution to our existence is a subject I have been voluntarily concerned with my whole life. Since my early years, I have been interested in astronomy and physics. The first thing that cursory critics of my website do is praise my lexical knowledge. This, however, is a mistaken approach. My use of quotations is focused on highlighting overlooked theoretical errors. I ask for your patience in understanding the connections between the various ideas.
The absolute relativity system is the essence of our onefold existence system. This has a volume side of existence in all states and all points in time. This is identified as the singular system of the objective material world. Our understanding has hitherto been unable to grasp the “material” state of the extensibility “beyond the material world”, rejecting even its conceptual proposal.
On the onefold filling of the ‘is’ system side of absolute relative existence, we wouldn't even notice "matter" if it weren't for the network of local collisions interacting within the system. Is this irresolvable? We have grossly neglected Newton’s First Law i.e. that a state change cannot occur by itself. What makes any volume on the system side perceptible? The scientists I contacted do not want to understand that on the system side of existence the matrix stock already interacting at the previous moment and the stock of local volumes existing in the designation state are present simultaneously. I think all this is so that the selfishly denied truth does not come out. The matrix interaction does work as interaction of absolute liquid. Due to local boundary states, it acts as a chain of liquid droplets. There is no solid object content of our existence.
The onefold filling of the system side of existence is the same as the quantum of the volume of the extension entering the system side of existence, increasing its volume with a position in accordance with the restraints of Newton's First Law! In other words, the filling of identical onefold existence volumes - regardless of their nature - cannot change their state data. Thus the phenomenon of “matter” can be experienced in the collision interaction of local volume quanta of identical filling. They behave like absolute liquids. It is important to consciously apply the conservation of matter principle and the state-change principle. As a phenomenon with data (location, volume, local vector set) it is understood as “is” on the existence system side. Comparing it to anything “tangible” (with the adoption of a reference system) is unnecessary for nature! This is merely something that our consciousness insists on due to our lack of knowledge of limited interaction.
The hundreds of billions of neurons that represent our consciousness also perceive the relative system side of existence through this interaction. What isn’t the existence system side at rest? What is the fundamental reason for this? It would be a grave mistake to neglect the source of pre-existing trigonometric differences in volume calculations of onefold local volume quanta. Irrational data discrepancies. Through our consciousness, we are capable of perceiving the image of a set of data crossing local boundary states! This is something we knew nothing about to date. Whatever is sufficient in applied mathematics is insufficient in the same absolute moment of the system side of existence. The lack of super-symmetry is already inherent. Added to this is the local interacting motion vector stock with vector direction and motion speed data as a factor modulating the structure. We experience very little of this. (Movement of the Earth in the Solar system, the Sun’s movement in the galaxy, galaxy movement in the meta-galaxy, and so on.) What of the complex finite motion vector stock associated with each point in time? The stock that is a part, content and operator of all of us. These force vectors exclude the inferior content elements of the process, which we perceive as stars, plants and atoms. This process also binds together the atoms that make up molecules. That is why the "objects" that lost out in the process structure - such as nuclei, stars, planets and globular clusters - have a spherical shape. Ultimately, this is the source of the disc-like shape of galaxies.
Please, take time to understand these minute details. It takes a great deal of time and stress tolerance to find the solution we are looking for. Our existence is the effect, the end result, for which I had to find the right questions.
It became clear that there are no so-called physical constants in the existence process system. The main proof of this lies in the constant thermodynamic constraint. If anything, it is the only constant in the system. Naturally, this doesn’t exclude the possibility of scientists and technologists using empirical constants for resolving tasks of an applied nature.
The applied misuse of some of our theoretical knowledge has become apparent, which are small in scale, yet have a fatally large impact on limiting understanding. These typically include, for example, Einstein's light speed limit, which is typically extended to all forms of movement. The scope of Einstein's system of relativity is the (in theory, non-existent) behaviour comparison system of the set of secondary objects created by our consciousness. The chain of local collisions (interactions) is broken in situations of local extension. The imaging ability of our mind simply bypasses this. And thus it falsifies reality.
The source of all-encompassing evolution is the modulation caused by cluster data expanding with extension local volumes. The volume and structure of the set's complex motion system, and consequently the local motion value data increase continuously and without limit. This has nothing to do with Einstein. Einstein's speed of light is merely the propagation velocity of local modulation in the visible set. We know that electromagnetic waves travel at different speeds in different materials. The aether, or outer space, is just another medium, the hidden properties of which have not been previously identified. Yet that’s not all. Not indeed.
All “permanent cosmos” theories must be interpreted by taking this into account. The requirement of understanding: it takes place at all places and times at the same point in time. The key to understanding: at my point of observation, I am within the totality of the nearby and unknown complex system of movement. Therefore I encompass the entire stock of real motion vectors, vector direction and value data changes at all times, in the same point in time. That is the point. This is the content evolution of our existence.
1./ Relativity must be derived, interpreted and applied from the set of completeness at all points in time.
2./ According to the priority stated in item no. 1, the importance of the experienced movement realizes the internal value data of the set with local absolute finite values. In this way, the designation of local positions on the outer boundary of the set is also realized. The system has no consciousness. This fact raises the importance of the true paradox presented in my thesis to a priori level.
3./ The outer boundary of our set of existence consisting of a onefold finite number of members can be extended to include additional set entities (in the situations of the internal local finite boundaries of the absolute system).
4./ At the given time (in the state of change), the mathematically adequate value of the system side of existence = 1. Similarly, the reality value of any entity in the system = 1. This is the value of extension entities that enter the system even by local designation, which are actualized for perception, the ignorant system, during local interaction. After all - according to Newton's First Law - no state data can be overwritten without interaction.
5./ The differences in the volume size of local extension entities - beyond the fundamentally different movement vector section value data - would be unable to maintain a complex structure-less set (existence) system due to trigonometric objective differences (irrational data values). Applied mathematics has no say in this!
The true paradox
Any local boundary and extension position of the cosmos existing in a state of absolute motion and onefold filling can be (is) at the centre of the cosmos - even all of them at the same time. This is due to the fact that absolute external boundary conditions are (can be) in the same place. The error margin is "merely" +/-1 local extension volume (neutrino) in all directions. The system does not aggregate local absolute data in the form of a secondary set image! This only comes together in our consciousness in the image-forming interaction of hundreds of billions of our autonomous cells. For this reason, our consciousness can summarize this as the "Universe", arbitrarily seeing it as "object" entities. Local extension boundary conditions are also the external short boundary sections of the complete set from all directions and at all points in time! The key to the solution is correctly considering the relativity system derived from the prevailing finite totality of the movement system! This replaces the apparent solution of the verified constructive theory of Einstein's set of local relative changes (which are otherwise objective by the summarizing consciousness). (See, what did Einstein write about constructive theory?) The bottom line is that there is a difference in principle, concept and content between the content of cause-and-effect relativity systems. Newton's universal law of changes of state also applies to any onefold filling of the system side of existence. This includes both what is already included in it and what is added to the system side of existence by designation of position (extension as a local volume). We can also state, in accordance with our current approach to quantum physics, that the set of the S-matrix of existence is a single quantum quantity at all points in time (change in state). This is because it is a single absolute correlative interaction (bootstrap) system. This systematic process is the continuously changing medium of particle physics. Modulating the content process to be observed with any detection equipment (before or during the process) would be tantamount to falsifying the content. Therefore all "results" of the CERN equipment use are falsifications of reality.
What hinders the understanding of the contents of my thesis and website is that we were not consciously aware of the conceptual system I used. There are some who feel that I am over-explaining our relative system of existence. Yet if I fail to do so, they will say that matter is not created from nothing. Matter is a phenomenon of interaction, which allows us to perceive it. Nature intends to resolve its own reference system, yet due to local data asymmetries, it fails to do so. That is why it repeats its own local processes in order to achieve its final state of rest. Fortunately, it has no consciousness that would allow it to end this Sisyphean task. Newton's restraint of changes of state remains a binding law even for motion vectors and when faced with the problem of trigonometry.
However, our physicists do not intend to fully understand. Admitting their mistakes would result in a loss of authority. There is tacit agreement between them on this subject. There is nothing particularly wrong with using applied physics, but it is burdened with theoretical errors. For example, the biggest fallacy is the limit of the speed of light extended to all physical phenomena, the reference system of our existence is "is", system, side, "set" in the data content. I have to say this because of our fixed picture of the set, in which we persistently cling to an external boundary of a set of effects absorbed only by consciousness. However, they are in the local positions of the absolute system. So E=mc^2 is a mistake of principle. For applied science, the use of the formula E=1/2mv^2 is perfectly appropriate.